Az asztrológia kezdetei (1.rész)

Kezdjük szerintem ugyan úgy, ahogy azt a masszázzsal is – tudniillik az elején. Tegyünk egy kis múltbéli kitekintőt.
Honnan ered a nyugati asztrológia, kik voltak a nagy követői.
Az asztrológia mint olyan, 6000 éves múltra tekint vissza. Egy rövid, átfogó ismertetés álljon itt tehát, a legfontosabb művek és nevek megemlítésével, hogy Ön, kedves olvasó, fogalmat alkothasson arról a fejlődésről, ami a történelem előtti kortól napjainkig az asztrológia terén végbement.

Az asztrológia Babilonban és Egyiptomban

Az asztrológia Mezopotámiából, a Tigris és az Eufrates folyók vidékéről származik. A múlt század végén – akarom mondani, most már nem a múlt század végén, hanem a 19.-dik század végén – a régi Ninive helyén végzett ásatások során került elő 4000 db ékírásos tábla, amelyeknek az egyhatoda asztrológiai tárgyú. Ezeket a British Múzeumban őrzik. Ezek a táblák Assúrban Apli király ( Kr.e.668-627 ) könyvtárát képezték. A király roppant büszke volt írástudására és műveltségére; ő állíttatta össze a ninivei könyvtárat, amelyben a mezopotámiai írnoki hagyomány összes jelentős műve fellelhető volt, és amely az ékírásos irodalomról való mai tudásunk egyik alapja is.
A „királyi asztrológusoknak” kötelességük volt 14 naponként értesíteni a királyt észleleteikről.
Az évszázadokon keresztül gyűjtött asztrológiai megfigyelésekből II. Szaragon király ( i.e. 722-705) 72 könyvre kiterjedő csillagászati munkát állított össze Agadeban.
A babiloni asztrológusok, élükön Naburimannu ( i.e. 430 )főcsillagásszal és Kidinuval, i.e. 314 – ben készítettek naptári beosztást. Ők már délkörökkel és szélességi fokokkal dolgoztak. A Nap állásából a nappali időt pontosan kiszámították.
Az akkádok már 5-6000 évvel ezelőtt az állatöv jeleivel dolgoztak. Boll „Sternglaube und Sterndeutung” című munkájában 11 csillagképet nevez meg abból a korból, a 12.-diket a Mérleget a Skorpió ollója képezte. A napévet 12 hónapra, 365 napra, a napot 12 kettős órára osztották, a csillagokat csillagképekbe csoportosították, az Egyenlítőt 240 fokra, az Ekliptikát 360 fokra osztották. A bolygók mozgási ideje ismeretes volt a számukra. Asztronómiai-asztrológiai számításaikat a napi bolygóállásokat feltüntető Ephemeridák alapján végezték.. Ilyen ékírásos Ephemerida-számítások i.e. 5-6. –dik századból kerültek elő.
Később a babiloniak is Ephemerida táblázatokat használtak, ismerték a gömbháromszögtant, és az események bekövetkeztének idejét meghatározó szekunder direkció kulcsát is ugyan úgy határozták meg, mint ma.
Ásatásokra támaszkodó történelmi adatok vannak arra, hogy a babiloniak és, hogy elődeik is ismerték az Ekliptikát, méréseket végeztek a csillagok állásairól, ismerjük számos csillagnak és bolygónak az akkád és babiloni elnevezését, a csillagképek neveit, a Nap – és Holdfogyatkozás pontos kiszámításának babiloni módszerét. Ezek a fennmaradt írások i.e. 4-5000 évvel ezelőtt keletkeztek.
Babilont az i.e. első évezredben a káldeus nép vette birtokába, amely tovább folytatta az asztrológiai tevékenységet, és így az ókori népek tanító mesterei a káldeusok voltak.
Görögországba is egy káldeus asztrológus, Osthanes hozta el ezt a tudományt i.e.480 körül. A 6000 éves asszír-babilon-káldeus kúltúrának későbbi letéteményese Egyiptom volt. Az egyiptomiak Babilon vidékéről vándoroltak a Nílus völgyébe, tehát kultúrájukat és asztrológiai tudásukat is babilonból hozták. Az asztrológiának itt is vallási jellege volt és ezzel az „isteni”, „megszentelt” tudománnyal – ahogy akkor mondták – kizárólag a beavatottak, vagyis a papok foglalkozhattak, akik egyben bírák, orvosok és a nép bölcsei is voltak.
Az asztrológián nyugvó ókori vallási felfogásnak alaptétele, hogy az istenség anyagi síkon anyagi eszközökkel, vagyis az égitestek útján hat a Földön élő anyagi lényekre. A csillagoknak, bolygóknak pályájukon való haladása a kifejezője az isteni elgondolásnak, illetve akaratnak.

Az egyiptomi misztikus teológiai-asztrológiai-alchimiai tanítások Hermész Triszmegisztosz kultuszában érték el a legnagyobb fejlettségi fokot a későbbi Egyiptomban.  Ennek az irányzatnak volt a követője az ókor legnagyobb asztrológusa, Claudius Ptolemaios ( i.sz. 100-178 ), aki négykötetes Tetrabiblos-ában fektette le korának minden asztrológiai tudományát. Ez hosszú ideig alapvető műnek számított az asztrológiában, ma is gyakran utalnak rá.

Ez az úgynevezett ősi asztrológia nem személyi volt, hanem mundán, vagyis az illető városállamokra vonatkozott, hogy a prognózis milyen módszerrel történt, az nem maradt fenn; csak a Kr. Előtti utolsó századokban tértek át a ma is művelt személyi vagy natál asztrológiára.

Ez tulajdonképpen egy nagyon rövid ismertetés az asztrológia mezopotámiai – babiloni - egyiptomi időszakának. Nagyon hosszan lehetne írni az asztrológia történelméről, itt végül is az a célom, hogy Ön kedves olvasó ízelítőt kapjon a kezdetekről. A folytatása ennek a történetnek a  görög-latin kultúra, a középkor asztrológiája és az újkor nagy asztrológusai cikkben lesz, hamarosan.

Felhasznált irodalom: Dr. Dubravszky László, A tradicionális asztrológia tankönyve